A zöldhályog-betegség kiemelt odafigyelést érdemel, mivel a beteg látásának folyamatos (progresszív, előrehaladó), sokszor nem érzékelhető, tünetmentes romlását (végül végleges vakságot) okozhat. A tünetmentesség rejti magában a glaukóma legfőbb veszélyét, azonban korai felismeréssel és a kezelés megkezdésével meg lehet állítani a betegség előrehaladását, ami a rendszeres szemészeti szűrővizsgálaton való részvétel fontosságát hangsúlyozza.
A zöldhályog-betegség kialakulása
A zöldhályog-betegség jellemzője a szem hátsó részében található látóideg károsodása. A betegség hátterében a szem belső nyomásának megemelkedése áll. A szemnyomást a szemben található folyadék, a csarnokvíz termelődése és elfolyása közötti egyensúly alakítja ki. Amennyiben a csarnokvíz elvezetése valamilyen akadályba ütközik, felborul ez az egyensúly, és megnő a szemnyomás. A nyomásemelkedés okozza a látóideg károsodását, és ezáltal a látás fokozatos, vagy hirtelen romlását.
40 éves kortól az életkor növekedésével a betegség kialakulásának valószínűsége nő, 70 éves korra a zöldhályog-betegség előfordulási gyakorisága eléri a 10%-ot. Fokozott kockázatot jelent az idős koron kívül az, ha valakinek a családjában már előfordult ilyen megbetegedés, valamint a nagyfokú rövidlátás, a cukorbetegség, és egyes keringési betegségek.
A zöldhályog-betegséget kialakulásának oka alapján elsődleges, másodlagos, és veleszületett típusokra osztják.
Az elsődleges típusú glaukómát a csarnokvíz elfolyásának akadálya okozza. Az elvezetés helyének, az ún. csarnokzugnak az állapota alapján el lehet különíteni nyitott, illetve zárt zugú típust. Utóbbinak idült (krónikus) lefolyású, valamint akut roham formája ismert.
A másodlagos típusú glaukómát a szem egyéb olyan megbetegedése okozza, mely a szemnyomás emelkedésével jár, mely lehet gyulladás, szürkehályog, daganat.
A veleszületett zöldhályog elsősorban csecsemőket és fiatal gyermekeket érint. Ritka (10 ezer újszülöttből egynél fordul elő), de veszélyes típus, mely a szem rendellenes fejlődése miatt alakul ki.
A zöldhályog felismerése
A glaucomás roham
A zöldhályog akut formáját (zárt zugú glaukóma) hirtelen kezdet, és markáns tünetek jellemzik. Kifejezett szem- és szemkörnyéki fájdalom mellett a látásélesség gyors csökkenésével, esetleg elvesztésével társul. A szem a magas szemnyomás következtében vörössé, fájdalmassá, kemény tapintatúvá válik, a fényforrások körül színes karikák látása következhet be. A szemnyomás növekedése erős fájdalommal jár a szemben és környékén, melyet gyakran hányinger, hányás kísér.
Fontos tudni: A roham a téli hónapokban, valamint délután, estefelé a leggyakoribb. Amennyiben a glaukómás roham 24 óránál tovább fennáll, kezelés hiányában visszafordíthatatlan következményekkel jár, ezért ilyen tünetek esetén haladéktalanul szakorvoshoz kell fordulni!
A glaukóma idült esetében nehezebb észrevenni a betegség fennállását, mivel a tünetek nem annyira szembetűnőek. Hiányzik a fájdalom, és a látásromlás mértéke is kisebb a betegség első fázisában. Jellemzően estefelé veszi észre a beteg, hogy látása egyik, vagy mindkét szemén homályossá válik, fényforrások körül szivárványszínű karikákat láthat. Enyhe fejfájás és hányinger is előfordulhat. Mivel a zöldhályognak ez a típusa tünetszegényen indul, és észrevétlen a romlása, 40 év felett, különösen hajlamosító tényezők fennállása esetén javasolt rendszeres időközönként részt venni szemészeti vizsgálaton. Néhány egyszerű, fájdalmatlan vizsgálattal a szemorvos már akkor biztonsággal ki tudja mutatni a zöldhályogot, mikor a beteg még nem észleli a tüneteket.
A zöldhályog kimutatása
Fontos tudni: A szemnyomás mérése elengedhetetlen feltétele úgy a diagnózis felállításának, mint a betegség követésének. A normál szemnyomás 12-21 Hgmm közötti, azonban ez önmagában nem jelenti azt, hogy ha valakinek e határok közötti a szemnyomása, akkor nem lehet glaukómás! Vannak úgynevezett alacsony szemnyomású zöldhályogok, amelyek ugyanolyan mértékű látóideg károsodást képesek létrehozni, mint magas szemnyomású rokonaik.
Éppen ezért a szemnyomás-mérés mellett a szem funkcióinak a vizsgálata is részét képezi a betegvizsgálatnak, úgy, mint a látásélesség felvétele, a látótér-vizsgálat, a csarnokzug-vizsgálat, a szem anatómiai jellegzetességeinek vizsgálata is része a korrekt szemészeti vizsgálatnak, ahol a szem elülső részei mellett a szemfenék vizsgálata is megtörténik. A szemfenéken elsősorban a látóideg normálistól való eltérését vizsgáljuk. A zöldhályog diagnózisa tehát többlépcsős, időigényes feladat.
A zöldhályog kezelése
Minél hamarabb fedezik fel a zöldhályogot, a kezelés annál hatásosabb lesz.
A cél az egészséges szemnyomás visszaállítása. Legelterjedtebb a szemcseppek alkalmazása, melyek közvetlenül a szemben fejtik ki hatásukat. E gyógyszerekkel a szem belső nyomása csökkenthető, a nyomásingadozások kiküszöbölhetők, javul a szem vérkeringése és anyagcseréje. A szemorvos minden betegnek személyre szóló kezelést javasol. Ennek sikeréhez nagyon fontos a szemcseppek pontos, előírás szerinti használata, és a rendszeres szemészeti ellenőrzés.
Fontos szem előtt tartani, hogy a glaukóma miatt már kialakult látáskárosodás meggyógyítására nincs mód, de a szemcseppekkel a betegség további előrehaladása megelőzhető.
Műtétre van szükség, amennyiben a gyógyszeres kezelés hatástalan, vagy teljesen elzáródtak a csarnokvíz-elvezetési utak, továbbá akut glaukómás rohamot követően. Az operáció mikrosebészeti vagy lézeres eljárással történhet. Ezek az eljárások ma már kis kockázattal járnak, és nagyon jó eredményt hoznak.